Győri Hittudományi Főiskola

Hitünk és életünk 5.

A Hitünk és életünk szabadegyetem ötödik előadását a győri szeminárium ismét megtelt kápolnájában Dr. Németh Gábor atya tartotta Az ünneplő ember címmel.

 

Az előadás kiindulópontja szerint csak az ember képes ünnepelni, és az embernek természeténél fogva ünnepelnie kell. Az ünnepek átszövik az egész ember életét: lehetnek vallásosak, laikus-profán jellegűek, kapcsolódhatnak valamilyen kultúrkörhöz vagy családhoz, de egy ünnep lehet spontán is.

Az ünnepekkel kapcsolatban két nézetet említett az előadó. Az egyik az ünnepet csak annak funkcionalitásában nézi, és hasznosságát keresi. A másik nézetet vallók az ünnepet önmagában vizsgálják, tudván, hogy az emberhez egyfajta pszichológiai kényszerként hozzátartozik. Az ünnep megtöri a hétköznapok ritmusát, és önmagában bírja okát: azért ünnepelünk, mert ünnepelni kell, és ünnepelni jó.

Az ünnep szó több nyelvben ’szent idő’-ként is érthető (pl. az angol holiday), így az ünneplés az az idő, amit megszabadítunk a hasznosság kényszerétől, és pazarlóan odaadjuk Istennek, a családunknak, és a közösségnek, melyben élünk. Az ünnepléssel együtt jár az emlékezés, a tökéletesség „homályába” elvesző múlt felidézése, mely nem csak az egykor élt embereknek juttatja eszébe a harmóniát.

Az ünnepléshez mindig hozzátartozik az öröm, a játékosság, valamennyire még a legszomorúbb esetekben is. Ma pedig az ünneplésben mintha a szabályok áthágása, a mértéktelenség jelentené az örömöt, pedig a szabadság nem ugyanaz, mint a szabadság érzete. Az öröm, a játékosság feltételezik a közösséget. Bár „egyedül” érkezünk, de nem tudunk egyedül, magányosan ünnepelni. Nem elég, ha más emberek is vannak körülöttünk, szükségünk van közösségre; a közös ünneplés pedig segít elmélyítenünk egymás közti kapcsolatainkat.

A közösség ünneplése általában bevett, állandó, és mégis változó szokások, rítusok szerint történik. Ez egyrészt biztonságot ad, de ha végleg homályba vész egy ünnep eredete, annyi marad belőle, hogy „ezt így szoktuk”, és az ünneplés kimerül nyűgös, tartalom nélküli formaságokban.

Az ünneplő embert századunkban háttérbe szorítja a racionális ember, aki mindenben hatékonyságot, sikert és eredményt keres, és akinek ezek nélkül minden másodlagos. A XXI. század embere elfelejtett ünnepelni, mert már csak a munka – szórakozás – testi regenerálódás háromszögében mozog, és úgy, hogy a nyakába szakadó szabadidővel nem tud mit kezdeni, a pihenést pedig a testére korlátozza.

Vajon elvesztettük volna az idő természetfeletti vonatkozását? A zsidóságnak két okból kell megtartania a szombatot: egyrészt, mert a teremtés végén, a hetedik napon Isten is megpihent, másrészt pedig azon a napon adott Isten szabadságot választott népének az egyiptomi fogságból. A pihenésre kapott szabadság tehát Istentől van. A pihenéssel, szabadidővel kapcsolatban pedig azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy kivel töltöttük el, nem azt, hogy mivel telt.

Németh Gábor atya az előadásának végén kiemelte: amint csak az ember képes ünnepelni, ugyanígy csak az ember képes arra, hogy unatkozzon. Az unalom pedig nem más, mint a célba vehető érték tagadása, egyfajta felszabadulás a munka alól, ami egyben el is távolít a létezéstől, elszegényíti cselekvésmintáinkat, ami, Szent II. János Pál pápát idézve (Redemptor hominis 16), egy új, eredetétől elszakított embertípust hoz létre. Vagyis meg kell tanulnunk újra ünnepelni, pazarolni az időt Istenre és egymásra.

A Hitünk és életünk szabadegyetem következő előadását Dr. Balázs Tamás, a győri Szent Imre plébánia plébánosa tartja „Hiányozhatnak-e a fiatalok Isten Országában?” címmel, 2017. február 22-én, szerdán, 1800 órai kezdettel a Győri Szeminárium kápolnájában (Győr, Káptalandomb 7).

 

Neptun oktatóknak

Neptun hallgatóknak

Nyílt nap 2017

gyor kisebb

 

szombathely kisebb

Ez a weboldal a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket használ.