Győri Hittudományi Főiskola

Hitünk és életünk 4. előadás

December 13-án került sor a Hitünk és életünk szabadegyetem soron következő előadására, melyet Bodó Zoltán magyaróvári plébános, a Győri Hittudományi Főiskola oktatója tartott. Az előadó a karácsonyi ünnepkör teológiai megközelítéséről beszélt. Az előadás bevezetőjében az idő meghatározásáról és jelentőségéről hallhattak rövid összefoglalást az érdeklődők. A régi időktől kezdve a Nap és a Hold járása határozta meg az emberek mindennapjait, és a liturgikus év folyamán felmerülő ünnepnapok is az idő járásához igazodnak.

A karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó legrégebbi ünnep, az Epifánia, Jézus megkeresztelkedése volt – hangsúlyozta előadásában Bodó Zoltán atya – és csak ezt követően alakult ki a karácsony ünneplése. Az első keresztény közösségek – bár keresték és számon tartották – de nem ünnepelték Jézus születésének napját, mert a születésnap pogány szokásra emlékeztette őket. A III. században azonban a belső eretnekségekkel folytatott eszmei harc és az újpogány világnézet hatására nagyobb figyelmet fordítottak a karácsony ünneplésére. Karácsony kialakulásának dátuma 325 és 336 közé tehető. Nem véletlen, hogy Jézus születését december 25. napjában állapították meg. A hellének ugyanis ezen a napon ünnepelték a legyőzhetetlen Nap születésnapját (dies solis invicti nati), amely szokás Rómában is egyre nagyobb teret hódított. A keresztények az igazság napja, a magasságból felkelő, győzhetetlen napot Krisztussal azonosították, és karácsony ünneplésével a pogány szokások visszaszorítására törekedtek. Etheria zarándoknő úti naplójából tudjuk, hogy a IV. század végére már az egész akkor ismert keresztény világban elterjedt a karácsony ünneplése: először január 6-án, néhány évtizeddel később már december 25-én ünnepelték meg az isteni Kisded születését. Az éjféli mise eredete is erre az időre vezethető vissza, a karácsonyfa állításának szokása azonban jóval később, a XVII. században alakult ki a német területeken.

Az Epifánia is az újpogányság talaján keletkezett a III. század végén. Krisztus keresztségét először egy gnosztikus szekta ünnepelte, amely szerint az istenség csak a keresztségben szállt Krisztusra, és ekkor lett az Atya fogadott fiává. Január 6-a a régi egyiptomi naptár szerint a téli napforduló ideje és az idő istenének ünnepe volt. A karácsonyhoz hasonlóan ezt az ünnepet is átvették a keresztények. Később ünnepelték Jézus megjelenését, amelyet a napkeleti bölcsek látogatásával hoztak összefüggésbe: Jézus a pogányoknak is megmutatta világosságát.

Az időben legkésőbb kialakult ünnep az advent. Ahogy a húsvét vigíliáján történő keresztelési ünnepet is egy hosszú bűnbánati idő előzi meg, úgy Jézus megkeresztelkedésének ünnepe előtt az advent is bűnbánati jellegű, felkészülési időszak volt. Bűnbánati jellegére a lila szín emlékeztet. Az advent vezet át a liturgikus újesztendőbe. A négy vasárnapból álló időszakban az Úr hármas születésére emlékezünk. Előadása végén Bodó Zoltán az advent fontosságára hívta fel a figyelmet: a keresztény ember egész életét át kell, hogy hassa az Úrjövet, hiszen a szentáldozásban újra és újra Jézussal találkozunk.

A szabadegyetem következő előadását 2018. január 17-én 18 órai kezdettel dr. Németh Norbert, a Hittudományi Főiskola szombathelyi szakigazgatója fogja tartani „Isten atyai arca – Bibliai atyaképek” címmel.

Kelemen Dávid

Neptun oktatóknak

Neptun hallgatóknak

Nyílt nap 2018

nyilt_nap_2018_kisebb

 

felveteli hirdetmeny szhely 2017 18 kisebb

Ez a weboldal a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket használ.